Kommunikáció során egyes problémáinkat, szükségleteinket oldjuk meg, elégítjük ki.

Azonban a problémák kezelése gondot jelent, abban az esetben ha nem vagyunk tudatában egyes érzelmeinknek, melyek felbukkannak aktuális helyzetek alkalmával.

…. érzem, hogy valami gáz van de nem tudom, hogy mi ez?!

…. érzem, hogy valami van és az a valami nagyon sz@r!

…. kellemetlen érzések gyötörnek, a hangulatom ingadozó .. de inkább pocsék.. szomorú vagyok… kedvetlen, magamba forduló.

Ezek a negatív érzelmi töltetű gondolat sorozatok későbbi kimenetele a frusztráció, mely a szorongás s a depresszió melegágya!

Érzeseink hibás vagy egyáltalán semmilyen fajta tudatosítása az érzelmi intelligencia hiányát igazolja.

Az érzelmi intelligencia hiánya súlyos kommunikációs hibák sorozatát és csökkent problémamegoldó készséget eredményez.

A lehangoltság, kedvetlenség több okból adódhat.  Általában az emberekből ezeket az érzéseket a düh s az agresszivitás vagy épp ellenkezőleg, a passzivitás, önleértékelés váltja ki.

A dühös, frusztrált, agresszív embernek csak maga a fontos. Ha az igényei és a szükségletei ütköznek, nem tudnak kielégülni, akkor éktelen haragra gerjed s ezt környezete előtt sem tudja kordában tartani. A negatív érzései felett nincs uralma… gyerekre, felnőttre egyaránt nincs tekintettel s bárhol – bármikor, bármilyen formában kinyilvánítja azokat.  Hétköznapi nevük ; ösztön állat / a szerző cimkéz 😏😉 /

Konfliktus általában akkor alakul ki emberek között, ha az érintett felek igényei, szükségletei ütköznek.  Az érzelmi intelligencia segítségével a másik igényei, szükségletei megértésre s elfogadásra találnak. Ellenkező esetben az agresszivitás veszi át az irányítást.

Az agresszivitás mint szemelyiségjegy nem fér bele a tudatosság, fejlődés, példamutató értéket átadó keretbe. A boldog és egészséges lét kizáró oka a negatívitás!

Ebben az esetben mindig a túlélés / hatalom, fizikai erő kinyilvánítása / a cél s soha nem a jószándékú kommunikáció.

Az agresszív ember soha semmilyen körülmények között nem meri nyíltan s őszintén felvállalni saját hibáit!

Kommunikáció során mindkét fél igényeit figyelembe kell vennünk 

Asszertiv kommunikációt kell alkalmazzunk annak érdekében, hogy konfliktusmentesen tudjunk kommunikálni anélkül, hogy bármelyik fél érzelmi sérülést szenvedne. 

A társas kapcsolatok kezelése belső kommunikációval kezdődik. Belülről kell először rendben lennünk ahhoz, hogy mások érzelmi tulajdonságait, megnyilvánulásait azonosítani tudjuk.  Nekünk kell először tisztában lennünk saját érzéseinket illetően.

Asszertíven kommunikálni annyi, hogy figyelembe veszem, megértem és elfogadom a partner / partner lehet a házastárs, gyermek, munkatárs, sulistárs s igazából mindenki akivel kontaktot teremtünk / érzéseit, gondolatait s tetteit az aktuális vita vagy beszélgetés alkalmával. Őszinte és nyílt beszélgetés, érzelmi megértés jellemzi.

A másik fél érzéseinek ismerete s annak megértése eredményeképp az agresszivitás mérséklődik.  Hatására már nem akarunk másokat manipulálni vagy akár megváltoztatni .  Inkább ellenkezőleg…. elfogadás jellemzi személyünket.  Hirtelen minden világossá válik.  – Megértés a másik fél iránt…..! –

….azt hiszem most azért volt kicsit ingerültebben mert rossz napja van….. önleértékelési problémái vannak….. nincs tudatában érzéseinek…. rossz gyerekkora volt… nehezen tud uralkodni érzései… az irigység vezérli…..  tudatossagi szintje alacsonyabb az átlagnál…. önhibáján kívül jutott ide…..  Sorolhatnám…. inkább legyünk velük elfogadóak! Részünkről ez a magatartás érzelmi felelősségvállalást eredményez, mely kiegyensúlyozottsághoz, boldogsághoz vezet! ❤️

A jó kommunikáció segít áthidalni a nehézségeket. Odafigyelésre késztet a partner iránt. Megteremti a kiegyensúlyozott kapcsolatokat emberek, családok között. Megtanít úgy elmondani véleményemet, érzéseimet, hogy a másik fél ne sérüljön jó példát mutatva ezzel gyermekeinknek.

 

1. 

Legfontosabb gyermekünk számára a kiegyensúlyozott családi közegben való lét. Szülőként elsődleges feladatunk ennek megteremtése.  Minden mozdulatunk,  érzéseink, kommunikációnk másolandó s követendő számukra.  Nem tudnak egész kicsi korban vélekedni viselkedésünk jo vagy rossz mivoltáról. Számukra ebben a korban még az éppen aktuális tettünk az elfogadott, a tökéletes.  Később alakul ki bennük mindennemű identitás s akkor fognak tudni csak mérlegelni, dönteni.

Nincs sok időnk! Most kell cselekednünk!

Merjünk az érzéseinkről beszélni!

Magunkért! Gyermekeinkért! Másokért!