A kiközösítés mint jelenség szinte minden csoportos létezés alkalmával fennálló jelenség napjainkban.

Az eltérő személyiségű gyermekek csoportban való létezése könnyen maga után vonhatja a klikkek, kisebb egységek  megalakulását.

A hasonló a hasonlót vonzza. Ebből az alap feltevésből kiindulva logikus a magyarázat ezen klikkek megalakulására.

A személyiségbeli különbségek önmagukban még nem jelentik azt, hogy tök normális dolog kiközösíteni másokat. Az, hogy – más vagyok mint te – az még nem vezet oda, hogy a gyerek kiközösítse társait adott közösségben. Ennél ez a dolog sokkal összetettebb. 

A kiközösítő gyermek lelki világa zavart, gondolkodását az egoizmus vezérli ami önző magatartásformaként nyilvánul meg.

Tapasztalataim során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy soha nem a probléma az Igazi  Probléma, hanem az – ami a Problémát kiváltotta! Ott kell keresgélni….. ott vannak megoldásra váró feladataink. 

A deviáns gyermek mindig ott érvényesíti erejét ahol erőfölényt élvez. Sokszor teszik ezt szótlanabb, csendesebb, visszafogottabb társaikkal szemben.

– kompenzáció – ha otthon határozott fegyelem és szigor van, akkor az otthonon,  kívül talán jobban érvényesülök. – ott utat engedhetek a bennem tomboló dühnek és frusztrációnak amit a szülővel szemben nem engedhetek meg, viszont egy nálam gyengébbel igen – 

Elkeserítő gondolatmenet gyermeki fejjel ….. de mindent magába foglal.

A kiközösítő gyermek tudattalan megnyilvánulása a kiközösítés. Felnőttként nem elítélendő, hisz cselekedetei, tettei nem önszántából jelennek meg e formában. Ezek mellék reakciók, produktumok.

A kiközösítés táptalaja mindig, minden esetben az önbecsülés hiánya és a bizonytalanság érzet! 

E tulajdonságokat a gyermek csakis az otthoni csaladi közegben tudja megkapni. Ezek hiánya kizárólag a rossz családi minta okán szüli az ellenséges, agresszív társas megnyilvánulásokat más gyermekekkel szemben!

Szülőként kötelességünk biztonságérzetet és szeretetet nyújtani gyermekünk felé. 

– Lehet, hogy szülőként a legjobbat nyújtjuk gyermekünk számára De gondoljuk át – számára is az a legjobb?? – ő is ennek örülne? – nem vagyok túl szigorú/engedékeny szerinte? – vajon mer velem beszélgetni legbensőbb érzéseiről, félelmeiről? – vagyunk annyira közeli bensőséges viszonyban, hogy mer a lelki dolgairól beszélgetni velem? – ki meri nyilvánítani egyet nem értését egyes döntésemmel kapcsolatban?  A bizalom kialakítása e fajta kommunikáción alapszik! Ha az előbb említett kérdések többségére nemleges válasz érkezik, ott a szülőnek komoly változásokat kell eszközölnie saját személyiségét illetően! Muszáj megváltoznia saját maga és gyermeke miatt. 

Az odafigyelés , a megértés, a törődés egy gyermek számára maga a paradicsom. Ezen apró cselekedetek elegendőek a szülő részéről, hogy megakadályozza egyes deviáns személyisegjegy kialakulását.

A szeretet elfogadást eredményez! Az elfogadás egyenlő a kiegyensúlyozottsággal. A kiegyensúlyozottság boldogsághoz vezet!

Dolgozzunk magunkon magunkért és gyermekeinkért. 😘✌