A kommunikáció egyfajta információátvitel.

A kiegyensúlyozottság elengedhetetlen kelléke  az információcsere beszéd formájában.

Miért fontos kialakítani gyermekünkben a kommunikációs készséget?!

Lássunk pár motiváló érvet :

– társas érintkezési szükségletek kielégítése. Nagyon fontos, hogy egyes szituációkban gyermekünk tudjon, s merjen kontaktot teremteni környezetében levő gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt.

– méltóság érzése indokolja a gyermek kommunikációban való részvételt. Jó érzéssel tölti el a másik féltől érkező érdeklődés és saját véleménynyilvánítása.

– szókincs fejlesztése érdekében pozitív hatása mutatkozik a kommunikációnak.

A kommunikáció helyes érvényesítése hatékonyságot eredményez a gyermeknevelésben. Kielégítő együttműködés alakul ki szülő – gyerek között.

Nagyon fontos a megfelelő attitűd, hely és idő a hatékony és eredményes kommunikáció kivitelezéséhez.

Szülőként meg kell teremtenünk az alkalmas helyet a beszélgetésre. Nem lehet futtában, rohanásban, de még újság olvasás és Facebook-ozás közben sem beszélgetni a gyermekkel. Igényli a teljes értékű odafigyelést  részünkről. Példát mutatva egyik szituáció sem alkalmas az információ átadásra.

Az erre alkalmas hely szituáció függő. Felelőtlenség lenne a tanácsadó részéről bármilyen helyet erre kijelölni, mert az egyéni…. mindenki számára más fontossággal bír. Van aki a szobájában szeret beszélgetni, ban aki a konyhában, van aki a wc-n 😉 vagy egyéb más helyeken. Minden szülő a saját gyermekének megfelelő helyet igyekezzen találni erre a célra.

A megfelelő légkör kialakítása nagy fontossággal bír. Mérgesen, indulatosan, lelkileg sérülten, ittasan netán vagy egyéb normától eltérő viselkedést tanúsítva nem javasolt a kommunikáció. Hiteltelenné válunk a gyermekünk szemében.

Általában ha erősen akarjuk a megfelelő helyzeteket kialakítani, erőltetni akkor a gyermek ezt érzi s nagy valószínűséggel ellenállásba kezd és meghiúsul a kommunikáció, egyszerűen nem tud létrejönni. A gyerek nem fog velünk beszélgetni, nem fog semmilyen kérdésünkre válaszolni.  Tekintettel kell lennünk hangulatára, csak úgy tudjuk megtalálni a megfelelő alkalmat a beszélgetésre.

– tök fáradtan, kedvtelenül kijön a suliból, akkor ne az legyen a legelső kérdés, hogy mi volt az suliba? ! – úgysem fogja ott akkor abban a pillanatban elmondani – főleg ha rémes napja volt, mert mondjuk valamelyik társa undok volt vele, vagy épp a tanár szólt bántóan hozzá. Semmit nem fog mondani…. meg kell várni az erre megfelelő időpontot.

Ha minden rendben volt a suliban és baromi jó napja volt, azt úgyis kérdés nélkül fogja boldogan újságolni. Ez egy szuper alkalom a megértő kommunikációra. Ebben az esetben a gyermek érzi a törődést és a figyelmet amit szülőként tanúsítunk felé. Boldogság és hosszan tartó csacsogásnak veszélye fenyeget minket ebben az esetben. 😉😀

Szülőként talán a legfontosabb, hogy mindig a gyermek értelmiségi szintjének megfelelően kommunikáljunk velük. Ami számomra felnőttként egyértelmű, az egy gyermek számára koránt sem az. Ne szidjuk le olyan dolgokért, amit információ hiányában tett. Tipikus szülői reakció :

– hányszor mondjam, hogy ne menj oda!

– hányszor szóljak, hogy ezt ne csináld!

– miért vagy ilyen értetlen?!

– százszor mondtam már, nem igaz, hogy nem érted meg!

Ezekben az esetekben, főleg egy óvodáskorú, vagy kisiskolás gyermek nem azért szeg meg utasításokat és nem azért nem hajtja végre azokat, mert értetlen, vagy neveletlen. / Itt nem deviáns esetekre gondolok – az nem ebbe  a kategóriába tartozik. / Csupán csak annyi történik, hogy kiváncsi és veszélyérzete nagyon csekély, s azokat próbálja kielégíteni, érvényesíteni. Megfelelő türelemmel és minőségi kommunikációval, bőséges információval  kell kezelni ezeket a problémákat.

Szülő és gyermek között gyakran adódnak félreértések egyes dolgokat, nézeteket illetően. Gyakran különbözőnek látjuk az egyes helyzeteket. 

A tényleges és a vélt valóság között ellentmondások keletkeznek. Ezeket az ellentmondásokat csakis megfelelő információcserével tudjuk tisztázni. Le kell ülnünk a gyerekkel és meg kell hallgatnunk az ő álláspontját. Meg kell kérdeztünk tőle, hogy

– ezt miért tetted?

–  miért ezt a megoldást láttad jónak?

– mire gondoltál mielőtt megtetted?

– mi volt a célok ezzel?

– mit éreztél ekkor, hogy esett ez neked?

Kommunikació során ismerjük meg gyermekünk lelkivilágát, gondolatmenetét. Ha nincs kommunikáció, akkor a szülő képes bele esni abba a hibába, miszerint gyermekét felruházza mindenféle nemlétező tulajdonságokkal, legfőképp olyanokkal, amilyennek ő látni szeretné. A legszörnyűbb ebben, hogy ennek tudatában viselkedik vele, s ilyen irányú elvárásai is vannak vele szemben. Ezzel a viselkedéssel egy nyomást helyez a gyermekre, akinek meg kell felelni ezen kritériumoknak.  Egyenes út az önbizalom hiány és a megfelelési kényszer felé. 🤔🙁 

A félreértéseket tisztázni kell. Ha megértjük a gyermeket, vele együtt megértjük reakcióit, tetteit. Ennek tudatában más a megítélés. Máris nem leszünk a plafonon és nem kapunk agyvérzést 😀😀 mert megértjük a miérteket.

Kommunikációnkat nehezítő tényezők

–  a bizalom hiánya a gyermek részéről a szülő felé. Ha nincs bizalom, a gyermek nem nyílik meg s nem jön létre kommunikáció.

– anya-gyermek alá-fölé rendeltségi viszony. Huuuu sokszor megkapom, hogy jaaaa perszeee azt hiszed, hogy te mindig mindent tudsz 😀 ilyenkor el kell magyaráznom, hogy – igen, úgy tűnik, hogy hozzám képest keveset tudsz dolgokról, de ez nem azért van mert hülye vagy, hanem csak kicsi és nem tapasztaltál meg bizonyos dolgokat. – az őszinte kommunikációt a gyerek érdeklődve figyeli.

– szülő félelme, hogy elveszíti tekintélyét, s a gyermek a fejére nő. A félelem nehezen engedi a kommunikációt, főleg a minőségi kommunikaciót.

A gyermek viselkedése tükörként jelzi a jó vagy éppen nem jó kommunikációs stratégiáinkat.

A jó kommunikáció lényeges elemei. 

– megfelelő légkör kialakítása, hogy a gyerek könnyen megnyíljon érzéseit illetően és partner legyen egy jó kis beszélgetésben.

– nagyon fontos, hogy szülőként kellő információval rendelkezünk arról az adott dologról, amiről beszélgetni szeretnénk gyermekünkel.

– elengedhetetlen, hogy ne hallgassuk meg az ő véleményét adott dolog kapcsán.

– meg kell neki tanítanunk, bogy egyenlő partnerként meg kell hallgatnunk egymást anélkül, hogy egymás szavába vágnának.

– egymást meghallgatva, megértve meg kell találnunk egy mindkettőnk számára elfogadható alternatívát, amivel mindketten egyetértünk.  / Ezt hívják intelligenciának! /

Ennek megléte boldogságot, kiegyensúlyozottságot eredményez szülő és gyerek között. 😉

Ha túl nagy az érzelmi szakadék szülő és gyerek között, akkor a kommunikáció nehézkes. Ha nehézkes a kommunikáció, akkor egyre több a félreértés és annak konfliktus az eredménye. 

 Dolgozzunk magunkon, magunkért és gyermekeinkért!