Nem megfelelő a gyerekkel a közlésforma? Nem tudtok minőségi kommunikációt folytatni? Néha úgy érzed, hogy durván elbeszéltek egymás mellett? Azt gondolod, hogy értelmezési problémái vannak? Nem tisztel meg a figyelmével? Zárkózott és nem beszélget a családdal? Nehezen nyilvánítja ki érzéseit?

Túlzás nélkül megállapítható, hogy a fent leírt kérdések számos családban problémaként előfordulnak.

Nagyon sok  szülő azonban a kialakult helyzetre nem megfelelő  módszereket alkalmaz s a probléma állandósul. Az állandó probléma feszültséget kelt, a feszültség azonban minden testi, lelki baj okozója! 

 Legtöbb szülő kommunikáció közben észre sem veszi, hogy nem csupán a gyereket hallgatja, de közben már fogalmazódik is meg magában a saját véleménye, hogy ezt meg azt,  így és úgy tenném…. s ezt közvetíti azon nyomban a gyerek felé. Pl. – tök béna az iskola… és az egyetem sem hasznos…. nem kell diploma ahhoz, hogy boldog legyek! Melyik szülő bírja ki, higy erre a kijelentésre ne reagálna saját véleményével? 🤔

Ki mondta, hogy a gyereknek tanácsra van szüksége? Miért gondoljuk, hogy ha a  gyerek panaszkodik, azon nyomban meg kell mondanunk, hogy mit és hogyan tegyen? Miért gondoljuk, hogy mint valami megmentő azonnal a segítségére kéne sietnünk?

A gyerek ha deviáns viselkedést tanúsít, hajlamosak vagyunk a helyesre ösztönözni de leginkább utasítani. Naaaa itt álljunk meg egy kicsit anyukák! 

Sok szülő ezt a viselkedést félre értelmezi. Ez a viselkedés általában figyelmeztetés, figyelem felhívás.

A gyerekek mondanivalója mögött általában egy burkolt érzelmi közlés bújik. Ordít nekünk, hogy hahooó – ez a bajom…. ezt érzem és rohadt sz@r most nekem…. de szülőként ezt nem vagyunk képesek meghallani nagy segítő igyekezetünkben. Azt gondoljuk, hogy mi ezt jobban tudjuk …. mi mindenhez értünk…. mi vagyunk a szuperhősök ….🤔 … rohadtul nem… Miért gondoljuk, hogy jobban tudjuk mi kell nekik mint ők maguk?

Amúgy feltette valamelyik szülő is valaha egyszer ezt a kérdést magának?  – Miből gondolom, hogy jobban tudom mit és hogyan érez a gyerekem bizonyos szituációkban mint ő maga?! 🤔🤔

Próbáld ki? Borzasztó érzés szembesülni az igazsággal. Neked sem mondja meg senki, hogy mi a jó neked, vagyis te magad tudod a legjobban, hogy mi a jó neked! Szerinted a gyermekednél ez máshogy van? Ugyaaan, dehogy van másképp.

Őnzőek, tolakodók, okoskodók vagyunk! Meglepődsz? Ne tedd! Csupán csak egy kis önismeret gyakorlást alkalmazzon és nyilvánvalóvá válik számodra is, hogy igazam van.

Folyton csak utasítunk, parancsolgatunk, fegyelmezünk, fenyegetünk, megoldásokat javaslunk, kioktatunk, ítélkezünk, faggatózunk, elterelünk s folytathatnám.

Gyermeki szintre lefordítva a fenti sorok a következőknek felelnek meg

– nem értesz meg!

– nem tartod tiszteletben az érzéseimet, nem érdekelnek azok!

– nem bízol  bennem!

– nem tartasz elég okosnak !

– nem csinálok jól semmit szerinted!

Olvasni is borzasztó lehet…. hát még leírni 😞

Be kell látnunk, hogy az eddigi kommunikációs rendszerünk nem vált be, egyszerűen csődöt mondott. Igen csődöt mert nem hozott eredményességet. Nincs meg a kellő kapcsolat szülő – gyermek között beszélgetés terén.

Azonban nincs minden veszve! Minden problémára van megoldás! A jó szülő mindig figyel! Figyeli a gyermeket, figyeli annak belsőjét, figyeli a kelkét. ❤️

A megoldás az ÉRTŐ FIGYELEM forgalmában rejtőzik! 

Minden esetben mikor gyermekünk kommunikál velünk, mindig az érzéseiről beszél. Kérdés mennyire látunk szavai mögé. Igyekezzünk mögé látni, mert ott vannak azok a kis érzések s nekünk kiáltanak, hogy haaahooó itt vagyok, vegyél észre 😉

A legnagyobb kérdés az, hogy szülőként mennyire tudunk tudatosak lenni saját érzéseink felett ebben az esetben? Kérdés, hogy kellő figyelmet szentelünk-e gyermekünk érzéseinek anélkül, hogy saját gondolatainkat, érzéseinket visszatükröznénk rá?! 🤔

Nehezünkre esik olykor megértéssel fordulni gyermekünk felé. Nehezünkre esik olykor nem véleményt nyilvánítani.

Nehezünkre esik annyit mondani, hogy – értem kicsim, – ez érdekes, – komolyan?, – ne mondd, – tényleg ez történt?

Találjuk meg az ösztönzőleg ható szavakat, mondatokat a hitelesebb, kellemesebb, lazább és szabadabb kommunikáció érdekében.

Amikkel ösztönözhetjük a beszélgetést!

– mesélj erről kérlek!

– érdekelne, hogy te erről mit gondolsz!

– beszéljük meg, érdekel a véleményed!

– örülnék, ha elmondanád!

– s ehhez hasonló, biztonságérzetet nyújtó mondatok, melyek segítenek a gyermeknek kinyílni s bátorítani fogják a tiszta, nyílt beszélgetésekre. Boldogság fogja eltölteni a szívét, mert érzi, hogy fontos. S amelyik gyermek fontosnak érzi magát az érzelmi biztonságban van és kiegyensúlyozott. Érzi, higy nála van a labda, ő irányít s ennek hatására felbátorodva megnyílik és kiönti érzéseit. ❤️

Pl. : ha esetleg a gyermek azt mondja, hogy – anya félek a holnapi naptól…. ne mondjuk, hogy nem lesz semmi baj…ez nem segítség neki! Most tanultuk meg! Ebben a válaszban nincs semmi ami az érzései megértésére utalnának! A helyes válasz így hangzik : látom a félelmedet, mi miatt aggódsz? – szabad az út a kommunikáció terén!

Tanuljuk meg tisztelni gyermekeinket mint önálló embert! Tudassuk velük, hogy érdekelnek minket és nagyon fontosak nekünk. Biztosítsuk őket, hogy minden körülmények között számít az álláspontjuk!

Legyünk elfogadóak és megértőek. Figyeljünk gyermekeink érzéseire. Alkalmazzuk az Értő Figyelmet!