𝒢𝓎𝑒𝓇𝑒𝓀𝓃𝑒𝓋𝑒𝓁𝑒́𝓈 𝒶𝓏 𝑜̈𝓃𝒾𝓈𝓂𝑒𝓇𝑒𝓉 𝓉𝑒𝓀𝒾𝓃𝓉𝑒𝓉𝑒́𝒷𝑒𝓃

𝒢𝓎𝑒𝓇𝑒𝓀𝓃𝑒𝓋𝑒𝓁𝑒́𝓈 𝒶𝓏 𝑜̈𝓃𝒾𝓈𝓂𝑒𝓇𝑒𝓉 𝓉𝑒𝓀𝒾𝓃𝓉𝑒𝓉𝑒́𝒷𝑒𝓃

Szülőként minden tudással , elvekkel, kultúrális értékekkel, attitűddel vágunk bele gyermekeink nevelésébe. Mi rendelkezünk felettük. Mi vagyunk a minta számukra, mi mutatunk utat. Mi mondjuk meg nekik, hogy mi a helyes s mi a helytelen. Mi vagyunk számukra a követendő minta.

A gyereknevelés egy hatalmas nagy önismereti tréning!


Kiről szól igazából a gyereknevelés kedves olvasó? Mit gondolsz? ( adok pár perc gondolkodási időt 😉)

Ha arra a megállapításra jutottál, hogy ez az egész a gyerekről, az ő érdekeiről szól s arról, hogy a te cselekedeteid csakis kizárólag ebben nyilvánulnak meg s a gyereknevelés számodra a teljes tudatosság … ismerve a gyereked személyiségét, vágyait….küldetését, feladatát, életcélját…. akkor kérlek ezt a bejegyzést ne olvasd tovább, nem neked szól, te maga vagy a tudatosság. Gratulálok!

Kedves olvasó, ha arra a megállapításra jutottál, hogy …igen, rólam, felnőttről, az én szükségleteimről, az én ki nem elégített, be nem teljesített vágyaimról szól ez a folyamat akkor gratulálok 😉 s üdvözöllek az önismeret mezején!

Nyilván szülőként az a célunk, hogy az általunk jónak és helyesnek vélt szemléletet átadjuk…. nem is ez a kérdés…. minden jóérzésű szülőnek természetesen ez a célja. De… a kérdés az, hogy minden szülő képes e reálisnak, a normához illeszkedőnek ítélni ezeket a szemléleteket, elveket?! A kérdés az, hogy rendelkezünk e annyi önismerettel, hogy ilyen irányú személyiségjegyeinket reálisan értékeljük?! A kérdés az, hogy amit az értelmünkkel tudunk azt érzelmeinkkel össze tudjuk e hangolni? / tudom, hogy mit kéne tennem…. de érzelmeik meggátolják. Tudom, hogy nem kéne megvenni a legújabb számítógépes játékot…. de … – és ami nincs kimondva soha de egyes ember gondolja- hogy ha nekem nem volt, legalább neki legyen… vagy a másik kedvencem… – tellett rá 🤔 /

Vagyis a kérdés az, hogy az érzelem és az értelem között gyereknevelés tekintetében tudunk e egyensúlyt teremteni?

Vélemény, hozzászólás?