A kislányom 9 éves, s már tavaly óta foglalkoztatott a téma, miszerint mikor kell elmondani a gyermeknek, hogy nem a Mikulás és a Jézuska hozza az ajándékot?! Egyáltalán el kell – e mondani, netán bízzuk a mentális folyamatra?

Szakértők szerint átlagosan a gyerekek 7 éves korig hisznek a Télapóban és abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékot a szépen feldíszített fenyőfa alá.

Egy felmérés szerint a 4 évesek 85% – a, a 6 évesek 65% – a, míg a 8 évesek csupán csak 13% – a hisz a Télapó és a Jézuska személyében.

Ahogy a gyerekek az iskola intézményébe kerülnek, akarva – akaratlanul a nagyobb gyerekek / vagy akár a tanitó személye – sajnos erre is akad példa 😔 / kendőzetlenül felvilágosítják őket a Mikulás és a Jézuska létezésével kapcsolatos hitek eloszlatása érdekében.

Szülőként fontosnak tartom megkérdezni gyermekem véleményét minden őt érintő  dologgal kapcsolatban.

– neked mi a véleményed erről? Mit gondolsz, ők jól gondolják?

Rövid gondolkodás, elmélkedés után a kis drágám ezt mondta :

– nem lehet igazuk akik azt mondják, hogy a szülők hozzák az ajándékot. Az én vékony, pici anyukám és az apukám akinek rossz a lába / férjemnek autóbalesetet volt, kicsit sántít / hogy tudná behozni azt a nagy fát éjszaka és a sok ajándékot sem tudják behozni.  🤔🤔 – értetlenül nézett. 😉  Én mosolyogva jegyeztem meg : – hát persze, hogy nem tudnánk mi ezt apával megcsinalni, mi éjszaka mélyen alszunk. 😉😉

Tudtam, még létezik a fantázia világa számára és egyértelmű volt számomra, hogy én maximálisan partner leszek ebben a dologban vele szemben.

Az életkor haladtával a gyerek számára nyilvánvalóvá fog válni a tény és szertefoszlik az ebben való hite. Ez a folyamat természetes és törvényszerű, hisz intellektuális érésen megy keresztül. Ennek következményeképp nem jelent hatalmas csalódást némi szülői kommunikációval körítve.

A realitásérzék fejlődésével a gyerekek könnyen elfogadják az ajándékozással kapcsolatos téves nézeteiket, s ezzel párhuzamosan képesek elfogadni azt is, hogy nem léteznek sárkányok, óriások és egyéb mesebeli lények. ☺️

A Mikulásban és a Jézuskában való hit nagyon fontos alapköve a gyermek igazságról és jóságról való gondolkodásának.  A gyermek mentális fejlődése során maga fogja összerakni  a képet. Módosul benne mindaz, amit addig hitt, de nem a csalódás fog rögzülni!

A kisgyerekkor jellemzője a látszat és a valóság megkülönböztetésének nehézsége.  Gyakran surlódik náluk a mese és a valóság határvonala.

A gyermekeknek szükségük van varázslatra és csodákra.  Bármilyen környezeti hatást kivédve, nekünk szülőknek kell korának megfelelően fentartani ezt az állapotot.

Minden gyerek más! Minden korosztályú gyerek különböző! 

Az én kis 9 éves kislányom már tudja, hogy a Télapó személye nem létezik, de nem akar nagyon ennek hangot adni. Észreveszem a nézéséből, pillantásaiból hogy tudja az igazságot de nem akarja hallani az igaz választ tőlem vagy akar valaki mástól.  Nem akar azzal a ténnyel szembesülni, hogy – igen igazad van, nem létezik a Télapó és mi szülők tesszük az ajándékot és a csomagot a zsákba!  Tudatosan nem akarja hallani az ezzel kapcsolata tényeket. ☺️

Addig amíg egy gyerek mesevilágban él, ahol a fantázia, a látszat dominál, biztonságban van és megéli, hogy ő maga tartja kézben a történéseket.

A realitásérzék megszilárdulása egy folyamat. Ne akadályozzuk, ne előzzük meg. Sajnos úgyis megteszik helyettünk, szülők helyett mások! Őrizzük a lángot ameddig csak tudjuk!