Kéretlen segítség
” A tanács, akkor minősül tanácsnak, ha megkérik, hogy mondjon véleményt. Ha nem kérik meg és ennek ellenére elmondja kéretlenül, az az erőszak jele. “
Csernus Imre
Sokunkal előfordult már életeink során, hogy olyan kedves, segítőkész emberekkel találkoztunk, akik pusztán ” jó szándékból ” adtak nekünk tanácsot. Figyelmeztettek egyes dolgokkal kapcsolatban, hogy inkább így vagy úgy kellene csinálnunk. Vagy a másik kedvencem, hogy – én a helyedben ezt tenném, vagy – szerintem így legyen.
A legjobbat / 😀 / akarták nekünk, s csakis a jószándék vezérelte őket éppen.
Ilyenkor felmerül bennem egy csomó kérdés.🤔🤔🤔
Többek között…. ki a fene kérte a ” segítségét “? Miért gondolja, hogy én ezt vagy azt nem tudom megoldani? Miért gondolja, hogy segítségre szorulok? Ha így is lenne… miért nem tartja tiszteletben a magamra vonatkozó dolgokat? Miért nem fogadja el, hogy mindenki különböző ízléssel, gondolkodással, igényekkel s értékrendel bír? Miért gondolja, hogy érdekel a véleménye, tanácsa? Miért gondolja, hogy ő jobban tudja, hogy mi a jó nekem?
Ma már az összes kérdésemre tudom a választ e témával kapcsolatban.
Ilyenkor kicsit megkönnyebbülök. Amikor a szituációban vagyok, akkor kellemetlen ezt megélni. / kellemetlen addig, amíg a magunkban lévő zavaró tulajdonsagainkat ki vetítjük a környezetünkre és bennünk érezzük zavarónak őket – egy kis önismeret – / Jó hír az, hogy csak az első pár kellemetlen helyzet nehéz, aztán a többi alkalom már rutinszerűen kezelhetővé válik. Eljön az a pillanat amikor már hallod, de pont leszarod, hogy mit mond, esetleg mondanak. Belül úgy is tudod a miértekre a választ és szép csendben teszed tovább a dolgod! 🙏
Amikor tudjuk a miértekre a válaszokat, akkor hirtelen megvilagosodunk / ezen a szón fél órán keresztül nevettek a vendégeim, barátnőim, hogy – megvilágosodtam 😀😀 de jobb szót nem tudok rá mondani, mert ez így van! Aztán mikor megmagyaráztam nekik, egyből megértették. 😊 / .
Megvilágosodni annyit jelent az én egyéni értelmezésemben, hogy megérteni az összefüggéseket. Megérteni, hogy mi miért és hogyan történik. Mint amikor a kirakó miden eleme a helyén van, nem hiányzik belőle egyetlen egy kis darabka sem. A megvilágosodás csak akkor jön létre, ha az alkotó elemek egy egységet alkotnak, s minden elem pontosan illeszkedve a helyén van. / én ennek megértésével szoktam le a dohányzásról már fél éve, minden erőfeszítés nélkül 😊✌️/
A kéretlen tanács soha nem segítő szándékú! Még akkor sem, ha a tanácsadó annak minősíti! – ooo csak a te érdekedben mondom, – hidd el, ezzel csak neked akarok jót, – nekem mindegy, te tudod, csak figyelmeztetni akartalak!
A kéretlen tanács általában egy burkolt kritika. Mintha annyit mondanának, hogy – én ezt jobban tudom mint te. Mondhatjuk úgy is, hogy – te hülye vagy ehhez!
Aranyos, kedves “segítőink” angyali szerepben tetszelegnek s páholyból osztogatják nekünk az észt! Felsőbbrendűnek és minden tudónak képzelik magukat. Nem is látják át a szituációt amibe bele kontárkodnak.
Szokták mondani…. a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. 😉👆A legtöbb tanácsot osztó embert nem a jószándék és a másik iránti jóindulat vezérli.
Ha a kéretlen tanácsadók puszta jó szándékból osztanának tanácsot, akkor előtte mindenképp megkérdezték volna, hogy ugyan mire is lenne szükségünk, mit is szeretnénk, hogy is gondoljuk ezt vagy azt a dolgot! Általában ezek a kérdések elmaradnak….. ehelyett jön a kéretlen tanács…. pfff. – csakis a te érdekedben, csakis a te javadért, pusztán önzetlenül, figyelmességből mondom!
Ne dőlj be nekik!! / egy kéretlen tanács 😀😀 /
A kéretlen tanács károsabb mint hinnéd!
Csak a tudatlan ember képzeli és gondolja azt, hogy következmények nélkül megbánthat másokat! Az – én csak jót akartam – duma egyfajta takarózás, egyfajta kibúvó a felelősség és a következmények elismerése alól.
Próbáljuk meg magunkat beleképzelni a másik helyzetébe ha igazán tanácsot akarunk neki adni. Lépjünk bele a cipőjébe és járjuk vele az utat, az ő útjukat! Ezáltal megértjük a másikat s ennek tudatában tudunk neki tanácsot adni, feltéve ha kéri.