Annyi mindent nem érthetünk mi felnőttek 😊

A kis 8 évesem hétvégén meglepődve konstatált egy- két dolgot.

Balcsira utaztunk és kissé késve indulva elkezdtem aggódni azon, hogy mivel ilyen későn indultunk el /11 óra / tuti oda érve nem fogunk találni a közelben parkolóhelyet és akkor tök messziről kell gyalogolnunk cuccokkal a bejáratig és én azt nagyon utálom és különben is……  huuuu ez leírva is nagyon gáz 😀.

Utazas alatt kb 5x említettem meg a parkoló témát bosszankodva míg Mira hátulról így szólt : anyaaaa háát persze, hogy nem találsz parkolóhelyet, hisz még nem is vagyunk ott!!

Basszus!!! Ott akkor abban a pillanatban, ahogy ez a mondat elhangzott hihetetlen érzések kavarognak bennem. Jó, rossz, öröm, bosszankodás … minden egyszerre.

Örültem, mert a kis 8 évesem emlékeztetett egy csomó mindenre. ❤️

Mi a fenéért aggódom én azon amit nem tudok, hogy hogyan fog történni?! Miért aggódom olyan dolog miatt amiben nem vagyok biztos? Miért gondolom túl a dolgokat?

A választ egyszerű,hisz már megtanultam / újra tanultam, mert elfelejtettem! Úgy születtem, hogy tudom…. te is velem együtt, csak sajnos elfelejtettük / azért mert nem vagyunk a jelenben! 👆

Folyton a múlton rágódunk és a jövő miatt aggódunk! Elfelejtjük ezáltal a jelent élvezni.

Lehetetlenség úgy élvezni, megélni a jelent, hogy közben azon jár az eszünk, hogy ezután mit us kell csinálnunk! Képtelenség…. próbáld ki, vagy csak gondolj vissza hogy telt a mai napod! Hmnnn 😏

Ott akkor abban a pillanatban örültem s nevettem magamon, hogy basszus….megint előrébb jártam! Basszus …. elfelejtettem a jelent élvezni…. azt, hogy egyik zene a másik után és hangos éneklés… senki nem hallja a másik szavát 😊 elfelejtettem velük énekelni…. elfelejtettem egy kis időre…. elfelejtettem élvezni a jelent, mert fontosabb volt a hülye parkolóhelyen rágódni! 😏😊

Ott akkor abban a pillanatban örültem, hisz csak egy mondat kellett ahhoz, hogy visszazuhanjak és emlékezzek, hogy az – Itt és Most az a hely amiben nekem kell léteznem.  Örültem,hogy kis idő alatt visszajöttem 😊 hisz ezt már rég tudom csak…. csak néha elfelejtem!

Megérkezve persze, hogy nem volt a közelben parkolóhely de addigra már kit érdekelt…..😊 Boldogan sétáltunk a bejárathoz és egy szuper napot töltöttünk együtt ❤️

Másnap ismét tanultam a kis 8 évesemtől 😀

Aznap is strandra készültünk de kissé borús volt az idő, a nap hol elbújt hol hétágra sütött.  ☀️🌥☀️⛅️🌤  Indulás előtt kb 6x mondtam azt, hogy  maradjunk inkább itthon s kb ugyanennyiszer útközben azt, hogy forduljunk vissza, mert nincs igazi strand idő. Többször is fel kiáltottam mikor felhős lett az ég, hogy – hol van már megint a nap???? ☀️ Mira ezt megelégelve előre kiáltott, hogy – anyaaaa, hááát nem igaz, hogy nem tudod, hogy hol a nap????  Hááát a felhők mögött!!!!  – s közben tekerte a fejét…. hogy milyen hülyék ezek a felnőttek …..még ezt sem tudják  😀😀😀

Abban a pillanatban hatalmas röhögés 😀

Basszus… megint elgondolkodtam a gyermeki tisztaságon, egyszerűségen s ésszerűségen. Mennyire reálisan látnak… mennyire máshogy gondolkodnak.

Imádom, hogy nevel a gyerekem! ❤️❤️

Szeretem magamban, hogy meglátom a mondandójában a tanulni valót! Ezért jött…én pedig hagyom magam…. ❤️

Dolgozzunk magunkon, magunkért! ✌️☀️